Várépítés békében

"Mindenhol vannak műhelytitkok, nincsen ez másképpen a Várépítő pályázat zsűrijének munkájával sem. Mióta másfél évtizeddel ezelőtt, akkor ugyan még más néven elindult a gyermekintézmények és műemlékek építkezéseit megsegíteni hivatott pályázat-sorozat, a Bíráló Bizottság gyakran igen kemény vitákon keresztül hozta meg döntéseit arról, hogy melyik pályázó milyen és mennyi építőanyagot kapjon a nemes kezdeményezést felkaroló cégek által felajánlott termékekből. Nem személyes érdekek, hanem empátia, eltérő indíttatású nézőpontok és értékszimpátiák vezérelték a döntnököket. Megragadó látvány volt, ahogy tisztességben megőszült vagy hajritkult Kossuth-díjas művészek vehemensen érveltek saját véleményük elfogadtatásáért. Szerencsére volt a bizottságban egy úr, aki egy darabig csendes mosollyal figyelte a besűrűsödött levegőjű szobában kialakuló szócsatát majd néhány halkan elmondott béketeremtő szavával lecsendesítette a nemegyszer emelt hangú baráti évődésbe torkolló vitát.

Vannak olyan emberek, akik kiváló művelői szakterületüknek, ám képtelenek megjelenni, viselkedni és kellő empátiával kezelni a többieket. Ugyancsak sokan vannak, akik kifogástalan modorukkal tökéletesen udvarképesek, ám sem műveltség sem tudás nem támasztja alá megnyerő viselkedésüket. Ritkák azonban azok, akik mind a két képességgel bírnak. Winkler Gábor ilyen ember volt. Kedves megjelenését, szeretetet sugárzó mosolyát családilag megalapozott széles körű műveltség és bámulatos tudás hitelesítette. Nem csak a Várépítő pályázat zsűrijének, hanem az egész országnak nagy szüksége lenne csendes, művelt, béketeremtő emberekre, de az ilyenekből nagyon kevés van. És most a kevesek is eggyel kevesebben lettek.

Winkler Gábor mindannyiunknak hiányozni fog.

 

Adj békét Uram!"


Tóth Balázs szavai